Gyerekek, egy het telt el azota, hogy itt vagyok, es meg csak most irom az elso bejegyzest. Hogy miert van ez? Mert eddig nem talaltam olyan tortenetet, amivel inditani lehetett volna, de tegnapelott este ez is megesett, ugyhogy voilá: egy, a hollandokra felettebb jellemzo kis sztori.
Tegnapelott este tehat, a helyi ESN (Erasmus Student Network, azaz akik a helyi kulfoldi diaksaggal foglalkoznak, a Kozgazon is van ilyen es nagyon jo a tarsasag :)) billiard (2 'l'?)versenyt rendezett, amelyre jo egy oras kesessel ertem oda, mert elotte Taekwondozni(!) voltam. Szoval, mire odaertem, mar javaban loktek a golyokat. A sztori lenyege, hogy a kis cetlin, amit korabban adtak, rajta volt, hogy aki felmutatja, 1 euroert kapja a sort (ja, 3 decisre kell gondolni, mint minden pub-ban itt, osszehasonlitaskeppen mashol 2-3 eurot is elkernek). Mutatom a barpultosnak, hogy nesze, adjon sort a kuponert, mire o, hogy nem-nem, kell, hogy legyen egy szam ragasztva a polomra. Kerdem, milyen szam, amikor is jon egy ESN-es, hogy elvegye tolem a kis cetlit, es felragasszon ram egy szamot (nem sikerult kitalalnom, hogy miert, talan, ha korabban jottem volna, akkor ahhoz az asztalhoz kerulok). mondom, ez a barpultos orra elott tortent. S erre mit mond? hogy na, most mar rendben van, megkaphatom az 1 euros sort. Tanulsag: amit megbeszeltek a barpultossal, attol o egy fikarcnyit nem ter el, akkor sem, ha tok egyertelmu a szituacio. De mondhattam volna az onkormanyzatot is peldakent, mert ott meg a szuletesi anyakonyvi kivonatomat(!) kell bemutatnom eredetiben. Tudtommal az elso szemelyit nem adjak ki anelkul. A szemelyi/utlevel nem arra jo, hogy azt bizonyitsa, hogy vagyok??? Na persze, azt mondtak, behozhatom kesobb is, majd tudod, mikor, you must be joken, right... :)
Fura itt az elet. Egesz mas eletritmus uralkodik. Mindenki halal nyugodt, borzasztoan kedves, mosolygos, mindenki beszel angolul (igy hogy fogok barminemu holland nyelvtudásra szert tenni?), baromi kozvetlenek es hihetetlen segitokeszek. Lehetne mit tanulnunk toluk. Ugyanakkor nagyonis nyugat-europaiak, ertem ez alatt, hogy az okorkodes, hulyeskedes, valodi baratsagok keresese igen tavol all toluk. Szoval elegge idegennek erzem magam itt meg, ha a felszinen lehet, hogy nem is ezt mutatom.
Ami kegyetlen meg, az az idojaras. Bar pont jokor mondom, mert az elmult 3 napon nem is esett egyaltalan, sot, kifejezetten jo ido volt/van meg a nap is sut, ami eleg kirivo esemeny errefele, poloban lehet bringazni. Egyebkent a mult heten volt olyan, hogy naponta 6-7szer esett majd allt el ujra. Teljesen kiszamithatatlan.
Apropo, biciklizes. Sikerult bringat szereznem mar a hetvegen, szoval azota rendesen tekerem a kilometereket, mert az egyetem es a szallasom kozt kb. 6, a varoskozpont es a szallas kozt meg kb 8 km a tavolsag. Faj is a labam rendesen, nem vagyok meg hozzaedzodve. A kovetkezo az erosorrend az utakon: bringas, auto, gyalogos. A bringasok mindent megtehetnek, es teszik is, mert borzaszto folenyben vannak, talan tobb bicikli van Utrechtben mint lakos :)
A blogbejegyzes kezdete ota egyebkent meg egy nap eltelt, s most mar egyertelmu, hogy az eddigi napok legkellemesebb elmenye a helyi sportcentrum akcioja, miszerint az elso heten mindent ki lehet probalni. Igy tegnap voltam salsazni (eletemben eloszor, be is iratkoztam a tanfolyamra), ill. utana meg volt 2 ora kezilabda edzes :) nem rossz. tok hulla voltam, mire hazaertem.
A mai ora azonban borzaszto unalmas volt. Olyan dolgokat mondtak, amit en mar a Kozgazon tanultam, nem is egyszer...lesznek ennel meg jobb orak is, ugye? Igy az elso napokban, a beilleszkedes fazisaban, meg mindent kritikus szemmel nezek. Minden egyes mozzanatot, hogy ez jo, hogy ez nem jo, hogy ezert megerte ill. azert meg nem erte meg...